Szerda volt megint, olyan, mint a többi szerda,
lecsó volt az ebéd, nem sokat ettem, mert a
lecsót én annyira nem szeretem. Esett.
Ittam, és verset írtam. Nem szerelmeset.
Aztán a falakról hullni kezdtek a képek.
Féltem, a zajra a feleségem felébred,
úgy is lett, de nem számított akkorra már,
ikea fotelomban ott ült a Halál.
A könyveim ingó toronyba rakva voltak,
s ez a bajuszos alak, kezébe vette, forgat-
ta őket, szállt a sok betű mindenfele,
tele lett az ágyam, az asztalom vele.
Mintha tükörbe léptem volna, minden
fordítva volt, az ablak is szerintem
kifelé nyílt. Már nem emlékszem arra,
hogy pontosan hogy volt. Meg voltam halva.
Aztán ment minden tovább. Most az ablak
tárva-nyitva, kinézek rajta. Hallak,
ahogy kiabálsz nekem a távolból: hé,
talpam alatt az ég, s a föld borul fölé.
A kép forrása: http://ebookfriendly.com/
Megjegyzések
Megjegyzés küldése