Ugyanolyan vers


Hajnalban indulsz el. Minden ugyanolyan lesz,
mint akkor, amikor minden ugyanilyen volt.
Messzire nézel, és még látod, hogy a vasbolt
ugyanúgy kinyit, és mindenki ugyanazt vesz.

Ugyanúgy hámozod a zöldes karalábét,
ugyanolyan marhák néznek a legelőről,
pofájuk most is oly monoton bájjal őröl,
mint akkor, amikor ugyanígy ment a játék.

Akkor hát? Mi a baj? Mért fojtogat a bánat?
Nézz be a táskádba! Csomagoltam egy szárnyat.
Ha fázol, vedd föl a szürke kötött pulóvert.

Sosem volt más az ősz, mindig ilyen esővert
ablak mögül bámultad egész nap a tájat.
Most hát mért érzed úgy, hogy mégis átvert?

Fotó: Moulik2013. Forrás: flickr.com

Megjegyzések