2017. március 25., szombat

Szálláskritikusok


Lehetnénk ilyen szálláskritikusok,
mondtad tegnap a konyhaasztalnál
a hideg kövön állva, hogy ha már
begyűjtöttünk ennyi tapasztalatot,

mért ne lennénk a rettegett és titkos
újságírók, kik álnevek mögött
vizslatják ezt a mi az ördögöt,
csak mi nem lennénk kegyetlenek sajnos,

mert megittuk a hűtőből a bort,
s egy angyal az ágyunk fölé hajolt,
és azt írnánk, hogy semmi sem hiányzott,

csak egy doboz, emlékekkel teli
vagy egy macska, ki szagunk ismeri,
s hajnal felé a lábunk kicsit fázott.

Köszönet Marlának a fotóért!

2017. március 14., kedd

az élet elbújt


az élet elbújt
vagy végleg londonba költözött
ott mindig esik s az élet fázik
valahol a heathrow és a russell square között
de nem jön vissza
nincs miért
az élet elment sírni kár
és ritka szavú kedvesét
is elfeledte ez a dög

itt semmi kül
feketén bólingatunk ha jön az éj
bosszankodunk hogy mért nem süt a nap
az asszony néha süt
mákos pitét
vagy tengeri halat
az élet elment
és nem fogjuk várni
minden kurva nap

A képen Murányi Kristóf munkája. Forrás: http://kreativmindennapok.eblog.hu/kategoria/hetkoznapok

2017. január 28., szombat

Ma Bohème


Zörögve húzom sánta kis kocsim a jégen,
vásárolni megyek csak ide le a sparba.
Kabátot vettem, és egy másikat alája.
Az égbolt rám hajol, mélyen, szürkésfehéren.

Míg rólad álmodom, őszinte éjszakákról,
s rimekre bukkanok, a halhatatlan varjak
csak sétálnak sután, átveszik a hatalmat:
az egyikük Psyché, az a sötét meg Ámor.

De föltámad a szél, kezem zsebembe rejtem,
fáznak emlékeim, s a végtagok is fáznak.
(A gyapjukesztyümet néha otthonfelejtem.)

Magamban áldalak. Átkozom, hogy öregszem.
Cipőmet kibontják az utcák és a házak.
Letérdelek tehát. A szívemben alázat.

A képen Van Gogh festményének részlete.

2016. december 21., szerda

az utolsó békeévben


az utolsó békeévben
a székesegyház előtti téren
próbáltuk kitalálni milyen nyelven beszél
a turista miközben én
füstölt csülköt ettem te meg valami mást
aztán a padon
hosszú mondatokat olvastam neked
egy regényből, mert szereted
a felolvasást

az utolsó békeévben
béke volt
néha titkos helyeken megcsókoltalak
vagy csak ültünk a padon
a székesegyház alatt
szerelem igézte a galambokat
készült bennünk egy emberi világ
s csodálkoztunk
hogy itt minden csupa rom

A képen Trina Merry alkotása. Forrás: http://weburbanist.com/

2016. november 28., hétfő

párnák közt


mindennek megvan a rendje
először a két nagy párnát tesszük
a feje alá miközben kapaszkodva felhúzza a
felsőtestét és még azt a kis kéket is
lejjebb? igen egy kicsit
jó így? talán egy kicsit jobbra
igen így talán jó
azt a hosszú virágosat a jobb karom alá
a többit csak úgy ide sorban
jobb oldalra hogy ne peregjenek le a dolgok
az ágy mellett
a kis kereket balra hogy
ne a rácsnak szoruljon a kezem
és akkor még a két gyűrűpárna a
két sarok alá
betakarhatom?
köszönöm azzal a lila takaróval
jó lesz

tulajdonképpen ez így
nem lenne olyan rossz halál
szerintem jobb mint egy tüdőlövés
a harc mezején

A képen Jennifer Gaye textilmunkája. Forrás: http://thetextileblog.blogspot.hu/

2016. november 14., hétfő

Fagy


Azt hittem, apró rovarok nyüzsögnek a levegőben, de nem lehetett szabadulni tőlük, és fura is lett volna egy ilyen rajzás novemberben. Aztán láttam, hogy hódara ez, vagy mi, nagyon apró szemekből áll, és rögtön elolvad, ahogy rád száll. Üdvözöllek, kishúgom, Hó! Rakj a kabátomra fehér bundát, építs a sapkámra szikrázó palotát, amit nem tud lerombolni édesapánk, a Nap. Egyre hálásabb vagyok az Úrnak mindenért, amit kívülről küld ránk a természet. A nedves szélért, ahogy arcunkat csapkodja, a ködért, ahogy átnedvesíti minden ruhánkat, és igen, a hóért, a jégcsapokért, a síkos járda gonosz üzeneteiért. Mert belülről jön a fagy, az észrevétlen, sunyi ellenség. Kristályokká változtatja puha zsigereinket, és kék olajat tölt az ereinkbe. Hozzá is szoknánk már, mert lassan mindenkinek áttetsző ablak a szeme, és látjuk benn a deres falú tartályokat: a múltat és a jövőt. Megrémít, hogy nem vagyunk egyedül, mind megfagyunk lassan, és gyönyörű jégszobrokká leszünk az ország üres csarnokaiban. De néha, egyszer-egyszer orrunk hegyére hull egy kövér hópehely, és felmelegít. Üdvözöllek, kishúgom, Hó!

A képen litzebitz rajza. Forrás: deviantart.com

2016. október 20., csütörtök

Ha tényleg léteznék


"S akkor úgy is tehetnél, mintha tényleg léteznél..."

Ha tényleg léteznék,
vennék neked forró gesztenyét,
mert ezt hozta az ősz.
Betakarnálak, és a pléd
átmelegítene hamar.
Azt mondanám, emlékszel, tavaly...
és mesélnék valami vicceset.

Ha tényleg léteznék,
elmennék veled az orvoshoz
meg a patikába.
Ha léteznék,
már nem is annyira fájna.

Ha tényleg léteznék,
nem is lennél beteg.
Este én mennék el
a nemzeti dohányboltba,
hogy cigit vegyek neked.

A kép: Clark & Pougnaud. Forrás:http://www.fubiz.net/2015/11/17/clark-pougnaud-photography/